A kutatás záró eredményeinek összefoglalása
BEVEZETŐ[1]
A négyéves program munkatervét sikeresen teljesítettük[2]. Megvalósítottuk legfőbb vállalásainkat: kettő új, mozgásra alapozott zenepedagógiai modell kidolgozását (az általános iskola kezdő szakaszára), valamint ezek viselkedéses és neurokognitív szintű hatásmechanizmusainak összetett feltárását (a zenei és a nem-zenei képességek transzferkapcsolati vizsgálatára korszerű pszichológiai és elektrofiziológiai mérőeszközökkel).
A kutatási eredmények intenzív disszeminációjának köszönhetően lehetőség nyílhat arra, hogy a Kodály-koncepció és a nemzetközi szinten egyedülálló magyar zenepedagógiai hagyományok tovább gondolása, újra fókuszálása és frissített módszertana jobban összhangba kerüljön a 21. századi nevelés igényeivel. A két modellben realizálódott újszerű, mégis kiérlelt, kreatív tantárgypedagógiai gyakorlatok hosszútávon hozzájárulhatnak a zenei nevelés módszertani kultúrájának gazdagításához, olyan komplexen fejlesztő ének-zene foglalkozások megalapozásához, amelyek egyaránt élményt jelentenek a diákok és a pedagógusok számára.
A kutatási folyamatban a közoktatásban dolgozó pedagógusok és intézményeik (beleértve a szülőket is) közvetlen ismereteket és lehetőséget kaptak az új típusú zenepedagógiai gyakorlatok és azok tudományos hátterének megismerésére, az igényes tantárgypedagógia jelentőségének felismerésére általában a tanulás, ill. a nem-zenei képességek fejlesztése terén.
Az online elérhető kézikönyvek, a gazdag gyűjteményes multimédia anyagok segítségével a kutatás során létrehozott tudástartalmak elérhetővé váltak a zenepedagógusok számára. Mind az 1. modell: Kreatív énekes-játékok ritmikus mozgással, mind a 2. modell: Dinamikus énekzene-tanulás esetében is prognosztizálható, hogy ezek jó eséllyel talajt fognak a közoktatás napi gyakorlatában, elterjedhetnek a pedagógusképzésben, ill. a posztgraduális tanárképzésben.
Interdiszciplináris kutatócsoportunk elindult azon az úton, amely a kutató munka során érvényre juttathatóvá teszi az oktatás-idegtudomány alapelveit, amennyiben a résztvevő kutatók és gyakorlott pedagógusok a kognitív idegtudományi alapkutatási eredmények és a pedagógiai elvek, empíriák összekapcsolására törekednek az új oktatási-nevelési programok, tantervek létrehozása során.
A négyéves kutatáshoz kapcsolódó eredményeket, megállapításokat számos tudományos és népszerűsítő publikációban közzétettük. Doktori disszertációkból, szakdolgozatokból, folyóirat cikkekből, konferencia prezentációkból, videókról szerezhetők információk. (Lásd: https://kodaly.hu/kodaly_mta-lfze/kutatasi-eredmenyeink-117672) Áttekintő prezentáció (2019): https://kodaly.hu/data/kodaly.hu/mta_kutatas/20190314_enekmozgas_mta_oknt_deszpot.pdf
Az aktív zenetanulás 1. modellje az énekes alapú kodályi zenepedagógiát gazdagítja az irányított mozgás aktív és tudatos integrálása révén. A munkacsoport, melynek tagjai, Barabás Edina és Szirányi Borbála több, mint két évtizedes zenepedagógiai tapasztalattal a hátuk mögött arra kereste a választ, vajon a mozgásra épülő, játékos megközelítést milyen módon lehet tudatosan a zenei készségfejlesztés és ismeretszerzés szolgálatába állítani. Inspirációként egyrészt a magyar zenetanítási gyakorlatban alkalmazott népi énekesjátékok szolgáltak, ezek az élményszerűség és az éneklés mellett számos zenei és nem-zenei készség fejlesztésének lehetőségét hordozzák magukban. Másrészt Lucinda Geoghegan, skót zenepedagógus gyakorlatai, akinek játékos koreográfiái olyan, alapvetően tapsolásra épülő mozdulatsorokkal operálnak, melyek az adott dal ritmikai, formai, metrikai vagy dallami sajátosságait emelik ki, vagy éppen azok ellenében állnak.
A leírásra került metodika révén a létrehozott hallás-látás-testi átélés hármas egységével az eltérő ismeretszerzési stratégiájú gyerekek egyszerre szólíthatók meg az aktív zenetanulás eszközeivel. A kidolgozott egyéni, párban végezhető vagy csoportos kreatív énekes-játékok egy része olyan mozgásrendszert hoz, amely az énekelt dal valamely zenei összetevőjét – ritmus, dallamjárás, forma, metrum - szigorúan követi és ennek köszönhetően a tanulók hallásába beépülő ismeretek kinesztetikus, azaz testi és sok esetben ezzel párhuzamosan vizuális tapasztalatokkal is kiegészülnek, segítve ezzel a sikeres ismeretszerzést. A gyakorlatok másik része a polifonikus készségek, ideértve a „multitasking” készségét is, valamint az osztott figyelem készségének aktiválását és fejlesztését célozza. Míg a mozgáskoreográfiák harmadik csoportja az éneklési készség alakítását, javítását támogatja. A modell kidolgozása során tudatos törekvés volt arra, hogy az alkalmazott mozdulatrendszer igazodjon az adott évfolyam koordinációs és összpontosítási képességéhez. Az ezzel kapcsolatos megfigyelések, melyeket a modell kidolgozását biztosító Városmajori Kós Károly Általános Iskola két, párhuzamos, egy zenei szempontból alaptantervű és egy emelt szintű osztályában szerzett a két zenepedagógus, is helyt kaptak a leírásában. Az 1. modell leírása online kézikönyvben került nyilvános közlésre: https://kodaly.hu/kodaly_mta-lfze/a-kutatas-zaro-produktumai-122204
Az aktív zenetanulás 1. modelljéhez Szirányi Borbála készített kézikönyvet[5] megismertetendő az olvasót azzal a módszertani gondolkodásmóddal, melynek mentén a tanárkollégák saját csoportjaikhoz és térbeli lehetőségeikhez is jól illeszkedő ún. kreatív énekes-játékokat tudnak létrehozni. A munkacsoport tagjai elsősorban inspirációnak szánják a tanári kézikönyvben lévő néhány példa játékleírást, csakúgy, mint a kapcsolódó multimédia példatárat[6] (https://aktivzenetanulas.hu), amely alaptantervű és emelt szintű képzésre külön-külön, 1-3. évfolyamok szerinti sorrendben tartalmazza a gyakorlatokat bemutató rövid 133 filmrészletet, valamint a hozzájuk tartozó konkrét játékleírásokat. A modell kreatív énekes-játéknak nevez minden olyan tevékenységet, amely valamiféle mozgást, mozdulatot társít az énekléshez. A munka egyik célja volt, hogy sokféle és változatos énekes-játék szülessen, így a modellt kidolgozó zenepedagógusok bátran kísérleteztek a résztvevők számával éppúgy, mint az alkalmazott térformákkal.
Módszertani fejlesztésüknél fontos szempont volt, hogy figyeljék, a gyerekek milyen komplexitású koreográfiákat és mozdulatokat képesek könnyen és örömmel elsajátítani, illetve a gyakorlatok és a használt mozdulatok összetettsége hogyan alakul a gyerekek zenei fejlődésével és életkori változásával. A kézikönyv második fejezete részletesen tárgyalja az alkalmazott énekes-játékok típusait mind a résztvevők száma, mind a mozgás- és térformák tekintetében. A kutatás, illetve az azt megelőző időszakban nyert megfigyelések alapján táblázatba rendezve, évfolyamonkénti bontásban is összegzésre kerülnek a jól bevált mozdulatok és térformák. Módszertani szempontból a könyv legjelentősebb fejezete a harmadik és negyedik, melyekben a kreatív énekes-játékok és a mozgás integrálásának lehetőségei kerülnek bemutatásra az egyes készségfejlesztési és ismeretszerzési területek, valamint az irányított zenehallgatás vonatkozásában. A mérő-, metrum- és formaérzék, valamint a többszólamú készség fejlesztése mellett, bármely új ritmusképlet és dallamhang tanításának különböző szakaszaiban alkalmazható gyakorlattípusokat ismerteti a könyv, de bemutatja a szerzők által kidolgozott, testritmusnak nevezett ritmushangoztatási rendszert is.
Az aktív zenetanulás 2. modelljeinek megszületése a Kokas-pedagógia eredményes integrálását jelenti az általános iskolai ének-zene tanításba, az 1-4. évfolyamokon a normál tantervű, nem zenetagozatos iskolákban, a heti kétórás kerethez. A modell a Dinamikus énekzene-tanulás nevet kapta – szakítva a helyesírási normákkal, már elnevezésének írásképében is megjeleníti a módszertan szemléletmódját: kifejezi az ének és a zene egy tartalom- és élménykörbe vonását, felvezeti a szabad mozgáshoz kapcsolt személyes, adaptív tanulás lehetőségét a zenei tudás elsajátításakor.
Röviden, a Dinamikus énekzene-tanulás modell a zenei képességfejlesztés kreatív gyakorlata a Kodály-koncepció szellemében, amely dominánsan Kokas Klára mozgásalapú énekes, és zenehallgatási, zenebefogadási módszereit integrálja az Ádám-Kodály módszer eszközeivel.
A tantárgypedagógiai modell kidolgozása a sokoldalúan felkészült négyfős kutató-munkacsoport – Farnadi Tamara, Deszpot Gabriella, Buda Sára és Körtvési Katalin – kitartó munkájának köszönhető. A terepmunkaként megszervezett, több éves szakmódszertani tartalomfejlesztés menete a következő lépésekből állt: tanítás tervezése – a tényleges, experimentális tanítás a bázis iskolában – a tanítási órák videódokumentációja, szituatív felvételek formájában– a videójegyzetek egységeinek kódolása, lementése különféle digitális hordozókra; válogatása, értékelése – a tanítás reflektív naplózása – konzultációk a kutatók és fejlesztők között – követő tanítás (másik tanár másik iskolában ugyanannak az óraleírásnak a megvalósítása) – önreflexió a követő tanításról – visszacsatolás az óratervezéshez és más oktatási segédanyagok véglegesítéséhez – a feldolgozott anyagok katalogizálása, válogatása az online környezetben publikálható, zenepedagógusokat és tanítókat segítő anyagokba.
A kutatócsoport összteljesítménye és záróproduktumai bizonyítják, hogy lehetséges a Kokas-pedagógia egészleges szemlélete, többszintű kreatív gyakorlata és a Kodály-koncepció szolfézs alapú, hagyományos metódusának összekapcsolása az ének-zene tantárgy élményszerű tanítása során. Kokas Klára zenepedagógiájának létjogosultsága van a 21. századi gyermekek rendszerszintű zenei nevelésében. A 2. modell leírása online kézikönyvben került nyilvános közlésre: A KUTATÁS ZÁRÓ PRODUKTUMAI pontból.
A Dinamikus modell megértéséhez tanári módszertani segédletben[9] (kézikönyvben) kerültek kifejtésre az elméleti alapok és a gyakorlati útmutatások. A könyv megújítja a kokasos-emblémák értelmezését és elmélyíti a kategóriák tartalmát a kreatív éneklés, a felfedező zenehallgatás, a nyelvi kreativitás és a többszintű képiség tekintetében. A könyv további fejezete az újdonságos Dinamikus-emblémákat (pl. testébresztő gyakorlatok, élmény-téma, kapocsdal, ceruzatánc) teszi világossá, amelyhez a kérdés-válasz riport formáját választja. E személyes hangú, szakszerű kifejtés motiválhat a módszertan napi alkalmazására, majd a további oldalak mindemellett konkrét segítséget adhatnak a pedagógiai folyamattervezés dokumentumainak elkészítéséhez. A könyvet nemcsak ajánló bibliográfia gazdagítja, ábrák illusztrálják, de 11 aktivált pedagógiai filmetűd is hitelesíti – ez utóbbiakkal új műfajt teremtve egy nevelési-oktatási folyamat instant tartalomközvetítéséhez. (Példák: Pedagógiai filmetűdök a Dinamikus énekzene-tanulásról. Válogatás a 2. modell filmanyagaiból)
A Dinamikus énekzene-tanulás bevezetésének legfőbb segítő eszköze az a multimédia példatár[10], amely az https://aktivzenetanulas.hu honlapon kapott elhelyezést. A gyűjtemény a modell tanóráin készült tanulási-tanítási videójegyzetek összességét két nagy blokkba rendezi el. Ezek a kreatív dalosjátékok és az aktív zenebefogadás anyagai, amelyek négy évfolyamról és több tanévből 70 példát hoznak. A válogatás mélyebb tanulmányozásához információk érhetők el a bemutató oldalakon: tematizált zenei tudás, tanári instrukciós gyűjtemény, óraterv, tanmenetjavaslat, zeneismereti elágazás és repertoár lista. Kiemelendő, hogy a videók alatt ajánló esszék, annotációk olvashatók, magyarázó szöveggel segítve a filmanyag értelmezését.
Az online, díjtalan regisztrációval elérhető példatár a Dinamikus modell bevezetéséhez olyan szöveges dokumentumok elérését is lehetővé teszi, amelyek a mindennapi tanári munkát segítik. Ezek a következők: tanmenet javaslatok az 1-3. évfolyamokon (72-72 tanórára); 36 minta óraleírás újonnan alakított struktúrában, kettő tanári instrukciós gyűjtemény, valamint dal-és zeneválogatási repertoár listák az 1-4. évfolyamok tanítására.
Az aktív zenetanulási modellek hatásvizsgálatának elvégzését azok a nemzetközi és hazai kutatási eredmények inspirálták, amelyek szerint a gyermekkori zenetanulás nem csak a zenei képességek, hanem további, célzottan nem tréningezett képességek fejlődését is jótékonyan befolyásolja. Annak ellenére, hogy egyre több empirikus bizonyíték áll a rendelkezésünkre a zenetanulás előnyeivel kapcsolatban, a szakirodalomban ez idáig meglehetősen kevés figyelmet kapott az iskolai környezetben zajló ének-zenei nevelés hatásainak felmérése. Ebből kifolyólag a Tantárgy-pedagógiai Kutatási Program keretében végzett munkánk egyik célja volt, hogy az általános iskolai ének-zenei nevelés átfogó hatásvizsgálatát elvégezzük a zenei és nem-zenei képességek területén, alsó tagozatos gyermekek esetében. Követéses vizsgálatainkkal továbbá arra kerestük a választ, hogy a mozgás ének-zene tanításba való bevezetésével az aktív zenepedagógiai módszerek milyen mértékben és mely területeken képesek számottevően támogatni a képességfejlődést.
Longitudinális kutatásunkban három, az aktív zenetanulás koncepciója szellemében ének-zenét tanuló osztály, valamint egy további, hagyományos ének-zenei nevelésben részesülő osztály vett részt. Mintegy 100 gyermekek fejlődését az iskolába lépéstől a második iskolaév végéig követtük, amelynek során egyéni és csoportos ülésekben három alkalommal (első osztály év elején és végén, majd a második évfolyam végén) végeztünk felméréseket. Vizsgálatainkhoz egy olyan tesztbattériát állítottunk össze, amely korszerű, a vizsgált korosztály tudásszintjének megfelelő mérőeszközöket tartalmazott a zenei észlelés és reprodukció, szenzomotoros entrainment, nyelvi képességek, végrehajtó funkciók, intellektus, kreativitás és szociális készségek felmérésére. A tesztbattéria segítségével a gyermekek komplex képességprofilját alakíthattuk ki, s meghatározhattuk a résztvevő osztályok fejlődésmenetét az egyes zenepedagógiai modellek függvényében. Az aktív zenetanulás módszertani fejlesztéséhez kapcsolódó hatásvizsgálat eredményeit több hazai és nemzetközi folyóiratban publikáltuk, illetve a kutatás záróproduktumaként egy tanulmánykötetben foglaltuk össze (ld. a IV. mellékletben: Lukács, B., & Honbolygó, F. (2019). Task-Dependent Mechanisms in the Perception of Music and Speech: Domain-Specific Transfer Effects of Elementary School Music Education. Journal of Research in Music Education, 67 (2), 153–170. https://doi.org/10.1177/0022429419836422)
Az elektrofiziológiai vizsgálatokban arra kerestük a választ, hogy az aktív zenetanulási módszerrel ének-zenét tanuló gyermekek milyen fejlődési eltéréseket mutatnak a hagyományos ének-zenei órákon résztvevő gyermekekhez képest az egyes zenei jellemzők agyi feldolgozásának tekintetében. Eredményeink szerint a csoportok között csak bizonyos zenei jellemzők (pl. idői jellemzők) feldolgozásában volt különbség, ugyanakkor csak nagyon kevés jellemző esetében találtunk bármilyen fejlődésre utaló változást. Ez arra utal, hogy az általunk használt kísérleti paradigma kifejezetten nehéz volt a résztvevők számára, és komolyan igénybe vette a vizsgált jellemzőket feldolgozó neurális rendszereket.
A tempó követés, metrikus érzet és a ritmusra való kopogás képességének tekintetében végzett EEG vizsgálat eredményei a korábbi kutatásokkal összhangban rámutattak, hogy a metrikus érzet korábban kifejlődik, mint a mozgást előkészítő hallási folyamatok és a hallási és motoros területek interakciója. Ezen belül a tempó követés és a ritmusra való kopogás valamint a metrikus érzettel összefüggő idegrendszeri aktivitás hasonló mértékben fejlődött a két csoportban. Ezek a neurális folyamatok egyik csoport esetében sem fejlődtek ki teljesen 8 éves korig. (Részletesebben lásd: Maróti, E. (2020). Behavioral and neural effects of auditory entrainment. (Doctoral dissertation, Budapest University of Technology and Economics, Budapest, Hungary). https://repozitorium.omikk.bme.hu/handle/10890/13358
Az aktív zenetanulás módszertani fejlesztéséhez kapcsolódó hatásvizsgálat pszichológiai és idegtudományi eredményeinek bemutatására egy tanulmánykötetet[14] állítottunk össze. Kutatásunk interdiszciplináris jellegéből adódóan a kötet kidolgozásakor arra törekedtünk, hogy a hatásvizsgálat koncepciójának és empirikus eredményeinek áttekintése ne csak kutatók, hanem gyakorló pedagógusok, egyetemi hallgatók és a téma iránt érdeklődők számára is követhető legyen, s informatív ismertetőként szolgáljon.
A tanulmánykötet egy elméleti fejezettel kezdődik, amely a zenei transzferhatás kognitív és idegtudományi hátterét ismerteti. A kötet ezen első fejezete hiánypótló munka a hazai zenepszichológiai szakirodalomban, és hasznos összefoglaló mindazok számára, akik korszerű ismereteket kívánnak szerezni a zenei transzferhatás témájában.
A kötet további fejezetei az empirikus tanulmányok első két iskolaévre vonatkozó pszichológiai és idegtudományi eredményeit összegzik. Két fejezet a hagyományos, kodályi pedagógiai elveket követő zenei nevelés mellett a két aktív zenepedagógiai modell pszichológiai hatásait mutatja be. A második tanulmány a zenei észlelési és reprodukciós képességek fejlődésére koncentrál, a harmadik tanulmány pedig a nyelvi képességek, végrehajtó funkciók, általános intellektus, kreativitás és empátia területén tapasztalt fejlődését ismerteti a négy vizsgált osztályban. A kötet utolsó két tanulmánya az iskolai zenetanulás hatásmechanizmusait elektrofiziológiai módszerekkel vizsgálta, egy hagyományos módszer szerint tanuló és az 1. modell szerint tanuló osztály részvételével. Arra kerestük a választ, hogy az aktív zenetanulási módszerrel tanuló gyermekek milyen fejlődési eltéréseket mutatnak a hagyományos ének-zenei órákon résztvevő gyermekekhez képest az egyes zenei jellemzők agyi feldolgozásának tekintetében, illetve a tempó követést, a metrikus érzetet és a ritmusra való kopogást illetően.
A kötetben található tanulmányok eredményei rávilágítanak az aktív zenetanulási módszerek iskolai környezetben való alkalmazásának lehetőségeire a képességfejlesztésben, emellett felhívják a figyelmet a mozgáselemekkel kombinált, iskolai zenei nevelési programok pszichológiai és idegtudományi hatásainak további vizsgálatára. Nyilvános elérés A KUTATÁS ZÁRÓ PRODUKTUMAI pontból lehetséges.
––––––––––––––––––
[1] Az összefoglalót készítette: Deszpot Gabriella
[2] Kivéve a Covid-19 pandémiából következően ellehetetlenült utolsó méréseket.
[3] Az összefoglalót készítette: Szirányi Borbála
[4] Az összefoglalót készítette: Szirányi Borbála
[5] Szirányi Borbála (2021): Tanári kézikönyv. Aktív Zenetanulás énekléssel és mozgással. 1. modell. Kreatív énekes-játékok ritmikus mozgással. Támogatott Kutatócsoportok Irodája, Budapest
[6] Szirányi Borbála, Barabás Edina (Szirányi Borbála szerk.) (2021): Multimédia példatár az aktív zenetanulás 1. modelljéhez. Kreatív énekes-játékok ritmikus mozgással. Támogatott Kutatócsoportok Irodája, Budapest
[7] Az összefoglalót készítette: Deszpot Gabriella
[8] Az összefoglalót készítette: Deszpot Gabriella
[9] Deszpot Gabriella, Farnadi Tamara, Buda Sára (Deszpot Gabriella, szerk.) (2021): Tanári módszertani segédlet a Dinamikus énekzene-tanuláshoz az általános iskola alsó tagozatán. Támogatott Kutatócsoportok Irodája, Budapest
[10] Farnadi Tamara, Buda Sára, Deszpot Gabriella (Deszpot Gabriella, szerk.) (2021): Multimédia példatár az aktív zenetanulás 2. modelljéhez. A Dinamikus énekzene-tanulás oktatási segédeszköz-rendszere és válogatott anyagai. Támogatott Kutatócsoportok Irodája, Budapest
[11] Az összefoglalót készítette: Lukács Borbála
[12] Az összefoglalót készítette: Honbolygó Ferenc, Maróti Emese
[13]Az összefoglalót készítette: Lukács Borbála
[14] Honbolygó Ferenc, Lukács Borbála (szerk. 2021.): Az aktív zenetanulás két modelljének pszichológiai és idegtudományi hatásvizsgálata (Szerzők: Asztalos Kata, Maróti Emese, Lukács Borbála, Honbolygó Ferenc). Támogatott Kutatócsoportok Irodája, Budapest