Elhunyt Szőnyi Erzsébet

Kodályt a Szilágyi Erzsébet Gimnázium kórusának tagjaként ismerte meg, abban az időszakban, amikor Kodály érdeklődésének középpontjában mindenekfelett a magyar zenepedagógia ügye, azon belül is az iskolai zenei nevelés reformjának ügye állt. A Zeneakadémián Kodály Zoltánnál tanult népzenét, s 1945-ben, Kodályék hosszabb vidéki tartózkodásának idején, egy tanévre átveszi mestere katedráját. 

Saját bevallása szerint az 1947-48-as tanévben a párizsi Conservatoire-ban eltöltött hónapok pedagógiai tapasztalatai, amelyek megszerzésére Kodály igencsak bíztatta, még inkább megerősítették abbéli meggyőződésében, hogy a magyar zenepedagógia számára a Kodály által kijelölt út a követendő. 

Egyetemi tanári pályájának indulása egybeesett a magyar szolfézsoktatás Kodály elvei alapján történő reformjának indulásával. A Zeneakadémia előképzőjének, gyakorlóiskolájának és az akadémiai osztályok szolfézs tanáraként igen gazdag tapasztalatokat szerzett a szolfézs tanítás teljes vertikumában, a kezdőtől a felsőfokig. Mindezen tapasztalatok összegzése az 1954-ban elkészült, A zenei írás-olvasás módszertana négy kötete és azok gyakorlófüzetei, amelyhez Szőnyi kérésére Kodály írt előszót. Kodály a 100. lecke végére komponált egy háromszólamú gyakorlatot, amely később a Tricinia kötet 29. számú gyakorlata lett. E jeles, a magyar szolfézs tanítás kodályi elvekre épülő gyakorlatának egyik legfontosabb példatára megjelent angol, japán, olasz és portugál nyelven is.

A Zeneakadémián folytatott tanári ill. tanszékvezetői munkája, valamint világszerte tartott sikeres előadásai, gyakorlati foglalkozásai, bemutatói, és számos fontos tudományos publikációja révén a Kodály koncepcióra épülő magyar szolfézs-tanítási gyakorlat legfontosabb hazai és nemzetközi tekintélyévé, Kodály Zoltán zenepedagógia hagyatékának legkiválóbb örökösévé vált.

Pedagógiai, alkotóművészi és közéleti munkássága több generáció számára vált követendő példává.

Nemes László Norbert
igazgató